Hazai György halálára

Súlyos veszteség érte a Vámbéry Polgári Társulást: január 7-én, életének 84. évében elhunyt Hazai György akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, aki számos további tisztsége mellett 2005 és 2013 között a társulás elnöke, majd 2013-tól kezdve örökös tiszteletbeli elnöke volt.

Hazai György Németh Gyula, Ligeti Lajos és Fekete Lajos professzor tanítványaként török–történelem szakon végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Egyéves szófiai vendégtanárkodást követően négy évig az MTA Nyelvtudományi Intézetében dolgozott. 1963-tól a berlini Humboldt Egyetem docense, majd professzora, közben 1963 és 1974 között a Német Tudományos Akadémia Turfán-kutatócsoportjának vezetője volt. 1982-ben hazatért, 1984 és 1990 között az Akadémiai Kiadó igazgatói posztját töltötte be. 1991-től nyugdíjazásáig az MTA Nyelvtudományi (később Irodalomtudományi) Intézetében működő Orientalisztikai Munkaközösség tudományos tanácsadójaként, majd kutatóprofesszoraként tevékenykedett. Közben a nicosiai Ciprusi Egyetemen megteremtette a turkológiai képzést, Budapesten pedig a német nyelvű Andrássy Egyetem alapító rektora volt.

Tudományos munkássága kiterjedt a korai oszmán-török nyelvemlékek felkutatására, kiadására és nyelvészeti feldolgozására is. Célja a nyelvtörténeti változások és az oszmán kultúra kialakulási folyamatának megragadása volt. Számos összefoglaló mű megírásában vett részt. Nevéhez fűződik (eredetileg német, újabban pedig török nyelven) a török nyelvtörténet és a nyelvtörténeti kutatások monografikus összefoglalása, amely minden török tanszéken kötelező olvasmány. Egyik fő kezdeményezője és gondozója volt a nemzetközi turkológiai információszolgáltatás újabb és újabb eszközeinek, például a Turkologischer Anzeiger című éves bibliográfiának.

Hazai György számos nemzetközi könyvsorozat és folyóirat szerkesztőjeként, társszerkesztőjeként vagy szerkesztőbizottsági tagjaként is tevékenykedett. A keletkutatók számos nemzetközi szervezetében töltött be alapító, titkári, főtitkári vagy elnöki tisztet. Munkásságát otthon és külföldön számos alkalommal elismerték.

Társaságunk 2007-ben elsőként őt tüntette ki a Vámbéry-díjjal.

Hazai György nemcsak bölcs irányítója, hanem aktív közreműködője is volt a Vámbéry Polgári Társulás tevékenységének. Amíg tehette, rendszeresen részt vett rendezvényeinken, írásaival is segítette munkánkat. Ezek közül kiemelendő a 2009-ben megjelent Vámbéry inspirációk című kötete, valamint a híres közel-keleti mesegyűjtemény, a Borúra derű.

Hazai György halála nemcsak a magyar és az egyetemes turkológia pótolhatatlan vesztesége, hanem Dunaszerdahely városa és a Vámbéry Polgári Társulás is hiányolni fogja személyét, bölcsességét és tudományos tevékenységét.

Hamvasztás utáni búcsúztatása 2016. február 26-án lesz a Farkasréti temető Makovecz-termében.

a Vámbéry Polgári Társulás

György Hazai (30.04.1932 – 07.01.2016)

We deeply regret to inform you that Professor Dr Dr hc GYÖRGY HAZAI has died on January 7, 2016 in Budapest.

Not only did he over many years actively support the research carried out by the Berlin Turfan Studies group, but it was primarily due to his efforts during the period from 1963 to 1982, when he was restoring the Turkish Studies at the Humboldt University, that the research into the materials from Turfan at the Berlin Academy of Sciences was (re-)activated.

He coordinated the research group from 1963 to 1974, and contributed many important publications based on the Old Turkish manuscripts from Turfan.

Elhunyt Hazai György turkológus, orientalista, az MTA rendes tagja

2016. január 7-én, életének 84. évében elhunyt Hazai György turkológus, orientalista, nyugdíjas egyetemi tanár, kutatóprofesszor, az MTA rendes tagja. A magyar keletkutatásnak és az egész magyar tudományosságnak óriási nemzetközi megbecsültséget szerző régi, nagy orientalista generáció egyik legkiemelkedőbb képviselője volt. Halálával óriási veszteség érte a magyar és az egyetemes turkológiát.

Hazai György a török népek és a török nyelvek kutatója volt. Nemzetközi mércével mérve is kimagasló tudományos életműve és tudományos közéleti tevékenysége révén a világ egyik legismertebb és legelismertebb magyar keletkutatójaként tartják számon. A legendás Németh Gyula, Ligeti Lajos és Fekete Lajos professzorok tanítványaként török–történelem szakon végzett az ELTE-n. Egy éves szófiai vendégtanárkodást követően négy évig az MTA Nyelvtudományi Intézetében dolgozott. 1963-tól a berlini Humboldt Egyetem docense, majd professzora, közben 1963-1974 között a Német Tudományos Akadémia Turfán-kutatócsoportjának vezetője. 1982-ben hazatért, 1984-1990 között az Akadémiai Kiadó igazgatói posztját töltötte be. 1991-től nyugdíjazásáig az MTA Nyelvtudományi (később Irodalomtudományi) Intézetében működő Orientalisztikai Munkaközösség tudományos tanácsadója, majd kutatóprofesszora. Közben (1992-1999 között) a nicosiai Ciprusi Egyetem tanszékvezető tanára, 2000 és 2003 között pedig a budapesti német nyelvű Andrássy Egyetem alapító rektora.

Kutatási területe a török népek és a török nyelvek története volt. Ezen belül különösen a balkáni török nyelvi viszonyok és kölcsönhatások kérdését vizsgálta. A területi variánsok alapján új fejlődési korszaktípusokat sikerült kimutatnia, s ezáltal új kritériumrendszert kidolgoznia a török nyelvtörténet periodizációjához. Tudományos munkássága kiterjedt a korai oszmán-török nyelvemlékek felkutatására, kiadására és nyelvészeti feldolgozására is. Ennek célja a nyelvtörténeti változások és a sajátos oszmán kultúra kialakulási folyamatának megragadása volt. A korai források nyelvészeti vizsgálatában ő vezette be a sokak által követett ún. numerikus módszert. Harmadik nagy kutatási területe a latin és cirill betűs átírásos török nyelvemlékek feltárása és értelmezése volt. Ezzel önálló kutatási irányt és külön iskolát teremtett. Mindezekkel egyidejűleg számos összefoglaló mű megírásában vagy létrehozásában vett részt. Az ő nevéhez fűződik (eredetileg német, újabban pedig török nyelven) a török nyelvtörténet és a nyelvtörténeti kutatások monografikus összefoglalása, amely minden török tanszéken kötelező olvasmány. Egyik fő kezdeményezője és gondozója volt a nemzetközi turkológiai információ-szolgáltatás újabb és újabb eszközeinek, például a Turkologischer Anzeiger című éves bibliográfiának.

Hazai György számos nemzetközi könyvsorozat és folyóirat szerkesztőjeként, társszerkesztőjeként vagy szerkesztőbizottsági tagjaként is tevékenykedett. A keletkutatók számos szervezetében töltött be alapító, titkári, főtitkári vagy elnöki tisztet. Így például ő hozta létre a Comité International des Études Ottomanes et Pre-Ottomanes nevű tudományos társaságot, amely legutóbbi konferenciáját 2014-ben Budapesten tartotta. 1991-ben a keletkutatók legátfogóbb szervezete, a Kelet- és Ázsia-kutatás Nemzetközi Szövetsége főtitkárává, 2007-ben elnökévé választották.

Munkásságát itthon és külföldön számos alkalommal ismerték el. 1982-ben az MTA levelező, 1995-ben rendes tagjává választották. Tiszteleti tagja lett többek között a Török Történeti Társaságnak, a Török Nyelvészeti Társaságnak, az American Oriental Society-nek, a Török Tudományos Akadémiának, a göttingai Société Uralo-Altaicának, levelező tagja a müncheni Südosteuropa-Gesellschaftnak és a helsinki Société Finno-Ougrienne-nek. A Német Szövetségi Köztársaság a Nagy Érdemkereszttel, a Francia Köztársaság a Francia Érdemrend parancsnoki fokozatával, a Török Köztársaság pedig a legnagyobb polgári kitüntetésnek számító Érdemrenddel ismerte el eredményekben gazdag munkásságát.

Hazai György a magyar keletkutatásnak és az egész magyar tudományosságnak óriási nemzetközi megbecsültséget szerző régi, nagy orientalista generáció egyik legkiemelkedőbb képviselője volt. A török nyelv kutatásában elért tudományos eredményeivel és tudományszervező munkásságával a világ minden részén rendkívüli elismertséget vívott ki magának. Itthoni műhelye a hazai orientalista utánpótlásképzés egyik bázisa, és a nemzetközi tudományosságban meglévő pozícióival a magyar orientalisták nemzetközi elfogadtatásához is jelentősen hozzájárult. Halálával óriási veszteség érte a magyar és az egyetemes turkológiát.

(Fodor Pál turkológus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója)

Prof. Dr. Dr. h. c. György Hazai (1932-2016)

Friends, students and colleagues around the globe are grieving the passing of the great Turkologist and Ottoman scholar György Hazai in Budapest on 7 January, 2016. György Hazai was both a full member of the Hungarian Academy of Sciences and an honorary member of the Turkish Academy of Sciences (TÜBA), as well as an honorary member of numerous scholarly institutions and organisations including the Turkish Language Association (TDK), the American Oriental Society, the Deutsche Morgenländische Gesellschaft, and the Societas Uralo-Altaica. He received numerous academic and state honours and citations. In 2014 Abdullah Gül, the President of the Republic of Turkey, honoured him with the Order of Liyakat Nişanı.

The broad scope of his research interests and his commitment to hard work defined György Hazai up until the very last weeks of his life. Only recently he completed editions of the more important works of old Anatolian Turkish literature; other texts of his were completed and ready for printing. To name only a few examples: the anonymous translation of the Taẕkaratu l-Awliyā  of Farīduddīn ʿAṭṭār[1], and also the edition of the early Ottoman story book Ferec baʿd  eş-şidde[2], a work started in collaboration with Andreas Tietze (1914-2003). The range of his scholarly research is evident from the way one would depict the career of György Hazai to include Turkology and Ottoman History, Ottoman and Turkic linguistic history, text transcriptions, dialects, historical documents, and Old-Turkish Studies.[3]  

His publications in the field of Turkish bibliography and documentation proved to be especially influential, in particular his ongoing Bibliography of Turkish and Ottoman Studies in the Turkologischer Anzeiger/Turkology Annual (TA), which he initiated and published in collaboration with Andreas Tietze. In addition to this must his translations and publications of Turkish literary works must be added, along with his essays concerning the academic relevance to the Turkic-speaking world of the collapse of the Soviet Union, as well as his articles and reviews ranging over subjects extending far beyond the field of Turkology.

By means of his work at several universities and in numerous scholarly organizations his contribution to, and development of, both Oriental Studies in general andTurkology in particular, was sustained well over half a century.

György Hazai was born in Budapest on 30th April, 1932. Here he spent his childhood and youth. His studies of the Turkic world and the Middle East were completed at Budapest University, and in 1956 he began teaching at Sofia University in Bulgaria. Throughout his entire life he demonstrated that he had the courage and energy to assume new assignments. And so it was that in 1963 he accepted a professorship at the Humboldt University in Berlin (in the former GDR), where he trained a new generation of Turkologists, some of whom later took on Turfan studies. Whether it was re-enlivening of Turfan research at the Academy of Sciences in Berlin, during his time at the Humboldt University (1963-1982), or the formation and development of the Department of Turkish Studies at the University of Cyprus in Nicosia (1992-1999), or his untiring engagement in his role as founding rector of the Andrássy University in Budapest (2000-2003), his commitment was always to achieve the highest academic level for the future of the humanities and social studies. In addition, as the organizer of a long list of international conferences and symposia he devoted himself to this same goal. The International Congress of Asian and North African Studies (ICANAS) doubtless owes a debt of thanks to György Hazai for its survival since the 1990s.

He worked unfailingly to build bridges between scholarly traditions, people, and lands. As he showed through his activities at the 12th Annual Meeting of the Permanent International Altaistic Conference (PIAC) in Berlin in 1969, he succeeded, as president of the meeting, in gathering an impressive array of orientalists from both East and West, a remarkable achievement which cannot be overestimated, given the historical situation at that time.

György Hazai saw himself as a component within the rich tradition of Hungarian Oriental Studies. It was in this spirit that he assumed – beginning with Volume XIII (1993-1994) – the editorship of Archivum Ottomanicum, the journal founded by Tibor Halasi-Kun. He was also active as an editor for other journals and series such as, for example, Philologiae et Historiae Turcicae Fundamenta, the Bibliotheca Orientalis Hungarica, and the Studien zur Sprache, Geschichte und Kultur der Türkvölker, all of which remain of significance for the advancement of Oriental studies today.

György Hazai brought scholarly discourse to its foremost level, innovating with new problems and solutions. More than anything he took on problems himself to reduce their difficulties. In these efforts he was always intensely interested in the exchange of ideas and cooperation within a broadly defined and international network of colleagues.

As an especially valued teacher he set high standards of probity and scholarly excellence. Countless are those whom he helped with professional advice and active support. So many were given free access to his knowledge and his collections and contacts. Unflagging hospitality and generosity of spirit, a sharp sense for the better things in life, and a fine sense of humour were the character traits which made him one of the greats of his time.  He was truly a citizen of the world. His close personal attachment to Turkey, its people, and its culture shaped both his life’s work and his life itself.

Barbara Kellner-Heinkele & Simone-Christiane Raschmann (Berlin)

[1] Hazai, G.: Die altanatolisch-türkische Übersetzung des Taẕkaratu l-Awliyā von Farīduddīn cAṭṭār. Edition der Handschrift der Bibliothek der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. 1: Text. 2: Faksimiles. Berlin. (Studien zur Sprache, Geschichte und Kultur der Türkvölker. 6, 1–2.)

[2] Hazai, G. /A. Tietze: Ferec bacd eş-şidde. „Freud nach Leid“. Ein frühosmanisches Geschichtenbuch. 1: Text. 2: Facsimiles. Berlin. (Studien zur Sprache, Geschichte und Kultur der Türkvölker. 5.)

[3] Kellner-Heinkele, Barbara/Simone-Christiane Raschmann/Claus Schönig/Gerd Winkelhane/Peter Zieme (Hrsgg.) (2012): Monumenta et Studia Turcologica. Ausgewählte Schriften von György Hazai, Berlin. (Studien zur Sprache, Geschichte und Kultur der Türkvölker. 14.)