Kedves Hazai Kinga és Cecília,
(Elnézést kérek a közvetlen megszólításért, de úgy érzem a múlt heti rendezvényük sikere talán feljogosít erre).
Nagyon szépen köszönöm a megküldött képeket, beszámolókat!
Nagyon örülök, hogy az Andrássy Egyetem hozzájárulhatott ahhoz, hogy Hazai György professzor emlékét az utókor számára megőrizhessük. Mind a délelőtti konferencián, mind a délutáni koszorúzáson jó volt látni, mennyire van jelen édesapjuk, sokan és különböző, földrajzilag igen távoli, de Hazai professzor szellemiségét tekintve nagyon is közeli országokból szólaltak fel a tudóst, nem: főleg az embert, méltatva kollégák, tanítványok, és sokan vettek részt a délutáni emléktábla-avatáson. Vékás Lajos professzor nyelvileg is megható megemlékezése – legalábbis számomra – felejthetetlenné tette a rendezvényt.
Ha nem haragszanak, akkor egy rövid személyes emléket idéznék fel: Valamikor, kb. 12 vagy 13 évvel ezelőtt megkért egy gazdaságtörténeti kutatásokat folytató kolléga, hogy fordítsak le németre egy elkészített tanulmányát. Ebben szóba kerültek az Oszmán Birodalom pénzügyei is, de valamelyik szófordulatot nem értettem. Megkérdeztem hát Hazai Györgyöt, aki – s itt jelenik meg számomra karaktere, életfilozófiája – elmagyarázta nekem a problémát, azaz nem egy kifejezést javasolt a fordítás számára, hanem arra törekedett, hogy értsem meg, mit is fordítok; ez után nyilván magam találom meg a megfelelő kifejezést. (Persze a végén tett javaslatot a szakmailag helyes kifejezésre, de ekkor én is azt éreztem, hogy ez így van rendjén…) Megfogott ez a megoldásra “rávezető válasz”, ami hallgatóimnak az előadássorozat első óráján úgy szoktam bejelenteni, hogy “Meghívom Önöket a közös gondolkodásra.” Ennek szellemében édesapjuk hívott meg engem közös gondolkodásra, s ezzel megnyílt, beengedett – nagyon is egyéni – gondolatvilágába. Köszönet érte!
Remélem, nem tekintik olcsó bóknak, ha – hangsúlyozom : őszintén! – azt mondom, írom: óriási szolgálatot tesznek a magyar turkológiának, a magyar történelemtudománynak, amikor Hazai György több ezer kötetet tartalmazó magánkönyvtárát minden érdeklődő számára hozzáférhetővé teszik. Édesapjuk – mind minden kutató – minden bizonnyal néhány kötettel kezdte a pályáját, amelynek során rengeteg tudás, számtalan könyv, tanulmány halmozódott fel. Ha a kutató maga már nem tud részt venni a vitákban, könyvtára révén mégis jelen van, hiszen a meglévő kötetekkel jelzi, hogy milyen kérdést, milyen megközelítést tartott fontosnak, s ezzel irányt mutat követőinek, tanítványainak, kollégáinak. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy megtiszteltetés volt számomra és természetesen az Andrássy Egyetem számára, hogy édesapjuk emlékének ápolásában részt vehettünk, s ezt természetesen a jövőben is tesszük.
Üdvözlettel,
Meyer Dietmar
2017.05.28.
Prof. Dr. Dietmar
MEYER Rektor Andrássy Universität Budapest|Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem
H-1088 Budapest | Pollack Mihály tér 3.
